Fotográfia

Eliás Sándor

1892. február 19-én született Szencen Eliás István cipész és Peska Mária legidősebb fiaként. Rajta kívül még öt fiú és négy lány élte meg a felnőtt kort a 14 gyerekből. Az elemi iskolát szülőhelyén végezte, utána a pozsonyi Magyar Királyi Állami Fémipari Szakiskolában tanult, ahol 1909-ben végzett. Azonnal munkába állt. Első munkahelye a szombathelyi Pohl Gépgyárban volt, majd rövidesen ezután visszatért Pozsonyba, ahol először a Siemens cégnél, majd 1913-ig a Rohwer Vasöntödében dolgozott. 1913. október 2-án sorkatonai szolgálatra bevonult a pozsonyi 72-es gyalogezredbe. Amikor kitört az első világháború, az olasz frontra vezényelték, a fényszórós műszaki alakulathoz (cs. és k. 6. vártüzérezred 1. fényszóróosztaga). A fronton való tartózkodásáról napi feljegyzéseket vezetett. A háború befejezése után, 1918. november 1-től a pozsonyi Emailit Öntöde és Zománcműnél helyezkedett el, még ugyanabban az évben elvette a szenci Weigand Annát, a házasságból két lány született. A második világháború alatt illegális tevékenységet folytatott, zsidó üldözötteket menekített. Az Emailit gyárat, ahol családjával élt, 1945. december 6-án légitámadás érte, ennek során egyik lánya súlyosan megsebesült és a család minden ingósága megsemmisült. Ezért a család Szencre költözött, ahol időközben felépítették családi házukat. 1946-ban magyar nemzetisége miatt elbocsájtották az Emailitból, ahol művezetőként tevékenykedett. 1946-ban a pozsonyi parkettgyárban talált munkát. 1950. január elsejétől a szenci Állami Gazdaság műhelyében esztergályosként dolgozott egészen haláláig. Hosszabb betegség után 1968. december 8-án halt meg.

Helyszín:

Szenc

Adatközlő:

Szenci Városi Múzeum

Eredeti tulajdonos:

Eliás Sándor

JPG 1